A mikroklíma egy kis terület éghajlata, amely eltér a környező régiótól. Egy délre néző falnak, egy lejtő alján lévő fagypontnak, egy tóparti szőlősornak vagy egy város tetejének mind megvannak a saját feltételei.

A termelők tudatosan használják ki a mikroklímát. Hűvös vidékeken egy déli fal megemelheti a fügét vagy az őszibarackot, amelyek a szabadföldön elpusztulnának. Meleg vidékeken egy északi lejtő vagy egy árnyékot adó fa megvédheti a salátát a kiszáradástól. A szőlőültetvények köztudottan helyspecifikusak: két szomszédos parcella közötti különbség megmutatkozhat a borban.

Mi teremti meg a mikroklímát

• Topográfia: a lejtők elvezetik a hideg levegőt, a mélyedések összegyűjtik
• Víz: mérsékelt hőmérsékletű tavak és folyók
• Szerkezetek: falak, sövények és épületek blokkolják a szelet és visszaverik a hőt
• Talajtakaró: a csupasz talaj gyorsabban melegszik fel, mint a mulccsal vagy növényzettel borított talaj

A fagy a klasszikus mikroklíma probléma. A hideg levegő úgy csúszik lefelé, mint a víz, és tócsák gyűlnek össze az alacsony helyeken, ezért a gyümölcsösök lejtőkön ültetnek, és kerülik a mélyedéseket. A farmháznál lévő hőmérő több fokkal melegebbet mutathat, mint egy a mező alján.