Az oltás két növényt egyesít, így eggyé fejlődnek. A felső rész, az oltvány, adja a hajtásokat és a termést. Az alsó rész, az alany, biztosítja a gyökereket, és gyakran betegség-ellenállóságot, hidegtűrőséget vagy méretszabályozást biztosít.

A trükk az, hogy a kambiumot, a kéreg alatti osztódó sejtek vékony rétegét egy vonalba kell helyezni, és a két darabot össze kell tartani, amíg össze nem fonódnak. A termesztők már évezredek óta csinálják ezt. Kínai és görög írók már jóval azelőtt leírták, hogy a római agronómusok finomították volna a módszereket.

Gyakori technikák

• Ostor és nyelv: átlósan illeszkedő vágások, amelyek összekapcsolódnak
• Hasadék: egy ág beszorult egy hasított tuskóba
• Oldal: egy alany oldalába illesztett oltóág
• Rügyfakadás: egyetlen rügy csúszott be a kéreg alá

Az almát, körtét, cseresznyét, rózsát és szőlőt szinte mindig oltják. Az alanyokat úgy választhatják meg, hogy a fa kicsi legyen a könnyű szedés érdekében, vagy hogy túlélje a talajban terjedő kártevőket, amelyek a gyökereinél elpusztítanák az oltványt.