A műtrágya minden olyan természetes vagy szintetikus anyag, amelyet a talajhoz vagy a növényekhez adnak a növekedéshez szükséges tápanyagok biztosítása érdekében. Az elsődleges tápanyagok a nitrogén (N), a foszfor (P) és a kálium (K), amelyeket makrotápanyagoknak neveznek, valamint a másodlagos tápanyagok, például a kalcium, a magnézium és a kén, valamint a mikrotápanyagok, például a vas, a cink és a bór. A szerves trágyák közé tartozik a trágya, a komposzt, a csontliszt és a halemulzió; a szintetikus műtrágyák közé tartozik a karbamid, az ammónium-nitrát, a hármas szuperfoszfát és a kálium-klorid. A modern műtrágyaipar a 19. századi felfedezésekből nőtte ki magát: Justus von Liebig növényi táplálkozásról szóló ásványelméletéből, a chilei nitrát bányászata és az 1913-as Haber-Bosch-eljárásból, amely ammóniát szintetizált a légköri nitrogénből és forradalmasította a mezőgazdaságot. A műtrágyahasználat nagyjából megnégyszerezte a globális terméshozamot, de környezeti problémákat is okozott, beleértve a nitrát kimosódását, a vízi utak eutrofizációját, az üvegházhatású gázok kibocsátását és a talaj savasodását. A kiegyensúlyozott trágyázást, a precíziós kijuttatást és a szerves forrásokat népszerűsítik a hatékonyság javítása és a károk csökkentése érdekében.