A vízelvezetés a felesleges víz eltávolítása a talajból vagy a termőföldről a növények termesztési körülményeinek javítása érdekében. A felesleges víz kitölti a talaj pórusait, megfosztja a gyökereket az oxigéntől, késlelteti a vetést és csökkenti a hozamokat. A mezőgazdasági vízelvezetés lehet felszíni, nyílt árkok és barázdák segítségével, vagy felszín alatti, elásott perforált csövek vagy cserepek segítségével, amelyek összegyűjtik és elvezetik a vizet. A felszín alatti cserépvíz-elvezetést az Egyesült Államokban és Európában úttörő módon fejlesztették ki a 19. században, és továbbra is gyakori a nedves, nehéz talajú régiókban. Az előnyök közé tartozik a korábbi tavaszi ültetés, a mélyebb gyökerezés, a csökkent erózió és a magasabb hozamok; a hátrányok közé tartozik a vizes élőhelyek elvesztése, a megnövekedett tápanyag-lefolyás – különösen a nitrátok és a foszfor –, valamint a vízminőségi problémák, például az algavirágzás. A modern vízelvezető rendszerek gyakran tartalmaznak szabályozott vízelvezető szerkezeteket és bioreaktorokat a tápanyagveszteség csökkentése érdekében. A vízelvezetést a vízzel teli és sós területek rekultivációjára is használják, gyakran öntözéssel kombinálva száraz régiókban a talajvízszint szabályozása és a szikesedés megelőzése érdekében.