A keresztbeporzás a virágpor átvitele az egyik növény virágáról egy másik, azonos fajba tartozó növény bibéjére, ami genetikai rekombinációt eredményez az utódban. Ez ellentétben áll az önbeporzással, ahol a virágpor ugyanazon a virágon vagy növényen belül kerül át. A keresztbeporzást biotikus vektorok, például méhek, lepkék, molyok, madarak és denevérek, vagy abiotikus tényezők, például a szél és a víz segítik elő. Számos növény – köztük az alma, a körte, a mandula, az uborka, a tök és a repce – a keresztbeporzástól függ a jó terméskötés és terméshozam érdekében, és a termelők gyakran ültetnek beporzó fajtákat, vagy bevezetnek méhkaptárakat. A keresztbeporzást elősegítő mechanizmusok közé tartozik az önkompatibilitás, a dichogámia (a hím és női szervek eltolódott időzítése) és a heterosztilia (különböző virágformák). A keresztbeporzás növeli a genetikai sokféleséget, ami fontos a növények alkalmazkodása és nemesítése szempontjából. Ugyanakkor nemkívánatos génáramlást is okozhat a hagyományos, a bio és a genetikailag módosított növények között, ami aggályokat vet fel a vetőmag tisztaságával és együttélésével kapcsolatban.