A szintvonalas szántás, vagy kontúros gazdálkodás, a lejtőn keresztben történő szántás és vetés gyakorlata, ahelyett, hogy a lejtőn felfelé és lefelé haladna. Minden barázda merőlegesen fut a lejtő irányára, apró akadályok sorozatát hozva létre, amelyek lassítják a lefolyást, és csapdába ejtik a talajt és a vizet. A technika ősi – bizonyítékok vannak rá az Andokban, a Fülöp-szigeteki rizsteraszokon és az ősi mediterrán mezőgazdaságban –, és tudományosan a 20. században, az amerikai porvihar után népszerűsítették, amikor a Talajvédelmi Szolgálat az erózió elleni küzdelem érdekében ösztönözte a szintvonalas szántást. Gyakran kombinálják sávos művelésel, teraszosítással és füvesített vízi utakkal a nagyobb hatékonyság érdekében. Az előnyök közé tartozik a csökkent talajveszteség, a fokozott vízbeszivárgás, a jobb nedvességmegtartás száraz területeken, valamint a magasabb terméshozam lejtős területeken. A korlátozások közé tartozik a nagy gépek nehézsége egyenetlen terepen, valamint a barázdatörés veszélye heves viharok esetén. A szintvonalas szántás továbbra is a fenntartható mezőgazdaság alapvető talajvédelmi gyakorlata.