A szántóföld olyan földterület, amely alkalmas szántásra és növénytermesztésre, jellemzően egynyári művelés alatt. A kifejezés a latin arabilis szóból származik, ami azt jelenti, hogy „szántásra alkalmas”. Az FAO földhasználati osztályozásában a szántóföld magában foglalja az ideiglenes növények alatt álló földterületet, az ideiglenes kaszálásra vagy legelőre szánt réteket, a kereskedelmi vagy konyhakertek alatt álló földterületet és az ideiglenesen parlagon hagyott földterületet; nem foglalja magában az állandó növénykultúrák alatt álló földterületeket, például a gyümölcsösöket és szőlőültetvényeket, valamint az állandó legelőket. Globálisan a szántóföld nagyjából 1,4 milliárd hektárt, azaz a Föld szárazföldi területének mintegy 11 százalékát teszi ki, a legnagyobb területekkel az Egyesült Államokban, Indiában, Oroszországban, Kínában és Brazíliában. Az egy főre jutó szántóföld területe folyamatosan csökkent, ahogy a népesség nőtt, és a talajok leromlottak az erózió, a szikesedés, a urbanizáció és az elsivatagosodás miatt. A fenntartható gazdálkodás magában foglalja a vetésforgót, a talajművelés nélküli gazdálkodást, a takarónövényzet termesztését és a szerves anyagok felhasználását a talaj szerkezetének és termékenységének megőrzése érdekében. A szántóföld védelme központi szerepet játszik az élelmezésbiztonságban, és sok országban vannak övezeti törvények vagy földbankok a nem mezőgazdasági hasznosítású területekre való áttérés korlátozására.