A méhészet a mézelő méhkolóniák, elsősorban az Apis nemzetségbe tartozó méhek, különösen a nyugati mézelő méh (Apis mellifera) és a keleti mézelő méh (Apis cerana) tudományos tenyésztése és kezelése. A gyakorlat legalább 4500 éves múltra tekint vissza, bizonyítékokkal az ókori Egyiptomból, ahol a méheket agyaghengerekben tartották, a mézet pedig áldozatokhoz és gyógyszerekhez használták. A hagyományos mézvadászatot később a rögzített lépes kaptárak váltották fel, és 1851-ben Lorenzo Langstroth szabadalmaztatta a mozgatható keretes kaptárt, forradalmasítva a méhészetet azáltal, hogy lehetővé tette a lépek roncsolása nélküli ellenőrzését. További mérföldkövek közé tartozik a mézpergető 1865-ös feltalálása Franz Hruschka által, valamint a füstölő. A modern méhészet magában foglalja a kolónia táplálkozását, a királynőnevelést, a betegségek és paraziták (nevezetesen a Varroa destructor) kezelését, a beporzási szerződéseket, valamint a méz, a méhviasz, a propolisz és a méhpempő előállítását. A méhészek egyre nagyobb kihívásokkal néznek szembe a kolónia összeomlása, a növényvédőszer-kitettség, az élőhelyek elvesztése és az éghajlat változékonysága miatt. A méhészet jelentősen hozzájárul a globális élelmezésbiztonsághoz, mivel a növénytermesztés nagyjából egyharmada az állati beporzástól függ.