Egy sprinter végigszáguld a kifutópályán, eltalálja a felszállódeszkát, majd egy olyan repülésbe kezd, amely egy homokozóban ér véget. Ez a szám a távolugrás. Az ugrást a rajtvonaltól a homokban lévő legközelebbi jelig mérik.

A kifutópályán mért sebesség járul hozzá leginkább a távolsághoz, de a felszállási technika és a levegőben való irányítás is számít. A sportolók rántásos vagy függeszkedéses technikákat alkalmaznak a levegőben való testhelyzet szabályozására és a leszállásra való felkészülésre. Szabálytalanság akkor történik, amikor a felszállási láb átlépi a vonalat. Minden versenyző általában meghatározott számú kísérletet kap, a legjobb szabályos ugrást számolva.

Az edzés ötvözi a sprintfejlesztést, a pliometrikus erőnlétet és a technikai kifutópálya-gyakorlatokat. A megközelítési futás következetessége kritikus fontosságú; a lépésmintában bekövetkező apró hibák nagy veszteségeket okoznak az elrugaszkodáskor. A távolugrás továbbra is az egyik legegyszerűbb, mégis legigényesebb sebesség- és erőpróba.

• Atlétikai versenyszám vízszintes távolságra ugrás
• Sprint megközelítést kombinál egyetlen felszállással
• A leszállógödörben lévő legközelebbi jelhez mérve
• Jutalmazza a sebességet, az időzítést és a leszállási hatékonyságot