Egy sportoló ívben sprintel, megtámasztja a lábát, majd átfordul egy vízszintes lécen anélkül, hogy fellökné azt. Ez a szám a magasugrás. A cél egyszerűen a lehető legnagyobb magasság elérése.

A modern Fosbury Flop technika dominál: az ugró ívben közeledik, egy lábról elrugaszkodik, majd a léc felett ívbe fordítva a hátát a vállaira érkezve a mélyedésben landol. A korábbi stílusok, mint például a terpeszülés és az ollózás, nagyrészt eltűntek az elit szinten. A felfutási sebesség, az elrugaszkodás szöge és a csúcson lévő testhelyzet határozza meg a sikert.

A verseny mérsékelt magasságban kezdődik, és fokozatosan emelkedik. Három egymást követő kudarc egy adott magasságban kizárja az ugróversenyt. A versenyszám a robbanékony erőt, az időzítést és a térbeli érzékelést díjazza. A rekordok emelkedtek, ahogy a technika és az edzés finomította a különbségeket.

A saját magasságunknál magasabbra helyezett léc átmászása továbbra is az atlétika egyik legszembetűnőbb látványa.