Egy futó beáll egy helyi versenyre, tudván, hogy az egyetlen díj egy érem és a személyes elégedettség. A versenyző amatőr. Az amatőrök teljesítményükért fizetség nélkül vesznek részt.

Ez a különbségtétel egykor elválasztotta az olimpiai sportolókat a profiktól, bár a határvonal számos sportágban elmosódott. Ma az amatőr státusz továbbra is számít az egyetemi atlétikában, bizonyos nemzetközi versenyeken és a közösségi ligákban. Az amatőrök gyakran egyensúlyozzák az edzést a munkával vagy a tanulmányokkal, finanszírozva saját felszerelésüket és utazásaikat.

A verseny tiszta formája sokak számára vonzó marad. Fizetési nyomás nélkül a hangsúly a fejlődésen, a bajtársiasságon és magán a versenyen marad. Az irányító testületek egyértelmű szabályokat határoznak meg arra vonatkozóan, hogy milyen költségek fedezhetők az amatőrök megítélésének veszélyeztetése nélkül.

A legtöbben amatőrként sportolnak, és az elkötelezettségük tartja életben a helyi szintet.