Egy csoport egy nagyobb vallási hagyományon belül alakul ki, megkülönböztető tanításokat vagy gyakorlatokat hangsúlyozza, és bizonyos mértékben elkülönül az anyaszervezettől. Ez a csoport egy szekta. A kifejezés a kontextustól függően lehet leíró vagy pejoratív.

A szekták gyakran reformimpulzusokból, karizmatikus vezetésből vagy a fegyelem és a tisztaság körüli nézeteltérésekből erednek. Magasabb szintű elkötelezettséget követelhetnek meg, mint a környező hagyomány. Idővel egyes szekták felekezetekké válnak; mások marginálisak maradnak vagy eltűnnek. A szociológiai tanulmányok a szekta és a társadalom közötti feszültséget vizsgálják.

A szekták tagjai jellemzően az eredeti hitelesség visszaszerzésének tekintik útjukat. A kívülállók szűklátókörűnek vagy szélsőségesnek tekinthetik őket. A pontos leíráshoz a tényleges hiedelmekre és viselkedésekre kell odafigyelni, nem pedig az örökölt címkékre. A szekta továbbra is a vallási szerveződés egyik visszatérő formája.

• Különálló alcsoport egy nagyobb hagyományon belül
• Kiemeli a megkülönböztető tanítást vagy szigorúságot
• Fenntartja a szülői testülettől való elkülönítést
• Felekezetté fejlődhet, vagy különálló maradhat