Bizonyos helyeket, időket, tárgyakat és személyeket elkülönítenek a hétköznapi használattól, és tisztelettel bánnak velük. Az elkülönítésnek ez a tulajdonsága a szent. A szent áhítatot kelt, és különleges viselkedést követel.

A szent tér lehet templom, szentély vagy természeti helyszín. A szent idő ünnepekkel és sabbatokkal strukturálja a naptárat. A szent szövegeket és tárgyakat pontos szabályok szerint kezelik. A szent és a profán közötti határt rituálék és tabuk tartják fenn.

A szent megtapasztalása lehet vonzó és félelmetes is. Erkölcsi kötelezettséget és közösségi identitást alapoz meg. A szekularizáció áthelyezi vagy csökkenti a nyilvánosan megosztott szentséget, mégis a személyes áhítat és a szimbólumok maradék ereje továbbra is fennáll. A szent annak a koncentrált jelenléte, amit a hagyomány végső soron valóságosnak tart.

Szentnek nevezni valamit annyit tesz, mint a hétköznapi megszabaduláson túlra helyezni.