Egy arc ismerősnek tűnik a tömegben, vagy egy feleletválasztós opciót helyesen választottunk ki, mivel azt korábban láttuk. A felismerés az az ítélet, hogy egy aktuális ingerrel korábban már találkoztunk.

Általában könnyebb, mint a felidézés, mivel maga az inger szolgál jelzésként. A kettős folyamatú modellek megkülönböztetik az ismerősséget – a korábbi előfordulás gyors, automatikus érzését – az emlékezéstől – a kontextuális részletek lassabb helyreállításától. Hamis felismerés akkor történik, amikor az ismerősség pontos felidézés nélkül van jelen, mint például a Deese-Roediger-McDermott paradigmában.

A felismerési teszteket széles körben alkalmazzák az oktatásban és a memória laboratóriumi vizsgálataiban. Ezeket befolyásolhatja a találgatás és a válaszadási torzítás változása. Jogi környezetben a felállásfelismerés egyszerre hordoz erőt és hibalehetőséget. A felismerés azt bizonyítja, hogy az emlékezés kevesebb információval is sikeres lehet, mint amennyit a teljes felidézés megkövetel.

Az, hogy valamiről tudjuk, nem ugyanaz, mint hogy el tudjuk mondani, amit tudunk róla.