A tartós rossz hangulat, az érdeklődés elvesztése és az az érzés, hogy a hétköznapi erőfeszítések értelmetlenek, a súlyos depresszióra utal. Az alvás, az étvágy, a koncentráció és az önértékelés is általában romlik.

A depresszió kialakulhat veszteség vagy krónikus stressz után, de nyilvánvaló külső ok nélkül is megjelenhet. A biológiai tényezők – genetika, neurotranszmitter rendszerek, gyulladás – kölcsönhatásban állnak olyan kognitív stílusokkal, mint a rumináció és a negatív önértékelés. Az epizódok enyhéktől a súlyosakig terjedhetnek, és visszatérhetnek.

A bizonyítékokon alapuló kezelések közé tartoznak az antidepresszáns gyógyszerek, a kognitív viselkedésterápia, az interperszonális terápia, és súlyos esetekben a neuromodulációs technikák. A viselkedési aktiváció – a jutalmazó tevékenységekbe való újbóli bekapcsolódás – gyakran akkor is segít, ha a motiváció alacsony. A társas támogatás és a stresszorok csökkentése javítja a prognózist. A depresszió kezelhető; kezeletlenül növeli a további epizódok és a fizikai egészségügyi problémák kockázatát.

A betegség meggyőzi az embert arról, hogy a gyógyulás lehetetlen, ami önmagában is egy tünet, amelyet a kezelésnek kezelnie kell.