A szenzoros adaptáció az állandó, változatlan inger hatására bekövetkező csökkent érzékenység. Rövid idő elteltével az inger már nem érzékelhető.

Egy hideg medence először sokkoló érzést kelt, majd egyszerűen csak hűvös. Az állandó szag eltűnik a tudatunkból. A ruházat bőrre nehezedő nyomása pillanatokon belül eltűnik. A receptorsejtek és az azokat követő idegpályák csökkentik az aktivitásukat, amikor a bemenet állandó marad, így a rendszer képes érzékelni a változásokat. Az alkalmazkodás gyors a szaglás és a tapintás esetében, lassabb a látás esetében a legtöbb esetben, és szinte hiányzik a fájdalom esetében.

A folyamat adaptív. A változatlan ingerek folyamatos tudatosítása anyagcsere-költséges és információs szempontból haszontalan lenne. Azáltal, hogy preferenciálisan reagálnak a változásokra, az érzékszervi rendszerek továbbra is hatékony érzékelői maradnak azoknak az eseményeknek, amelyek beavatkozást igényelhetnek. A teljes adaptációt megakadályozhatják a kis szemmozgások, az ingerlés változásai vagy az aktív felfedezés.

Ami nem változik, azt hamarosan megszűnik érezni. Ez az érzékszervi adaptáció.