A pozitív megerősítés egy viselkedést erősít azáltal, hogy a viselkedés bekövetkezte után egy kívánatos ingert mutat be. A következmény valószínűbbé teszi a viselkedést a jövőben.

Egy gyermek, akit dicséretben részesítenek a megosztásért, nagyobb valószínűséggel fog újra megosztani. Egy dolgozó, aki bónuszt kap egy cél eléréséért, nagyobb valószínűséggel tart fenn a magas teljesítményt. A laboratóriumban egy állat gyakrabban nyom meg egy kart, amikor a karnyomás táplálékot eredményez. A megerősítő tényező lehet kézzelfogható, társas vagy tevékenységalapú; a lényeg az, hogy a választól függjön, és hogy növeli a válasz jövőbeli valószínűségét.

A pozitív megerősítés akkor a leghatékonyabb, ha egy új viselkedés elsajátítása során azonnal és következetesen alkalmazzák, és ha az egyén valóban értékeli a megerősítőt. Idővel a szakaszos ütemtervek kevesebb megerősítővel is fenntarthatják a viselkedést. Ez az elv központi szerepet játszik az oktatásban, a szülői nevelésben, a klinikai viselkedésterápiában és a szervezetirányításban.

Amikor egy cselekvést kívánatos következmény követ, és ez a cselekvés ezután gyakoribbá válik, pozitív megerősítés történt.