A hangulatkongruens memória az a hajlam, hogy az adott hangulatnak megfelelő élményekre emlékezzünk. Boldog állapotban az emberek könnyebben idézik fel a kellemes emlékeket; szomorú állapotban pedig a kellemetlenek jutnak könnyebben eszükbe.

A hatás mind a kódolás, mind az előhívás során érvényesül. Egy adott hangulatban kódolt események könnyebben hozzáférhetők, amikor az a hangulat visszatér. Előhíváskor az aktuális érzelmi állapot jelzésként szolgál, amely a hasonló hangvételű anyagokat részesíti előnyben. A jelenség segít megmagyarázni, hogy a depressziós emberek miért rágódnak gyakran a múlt negatív eseményein, és hogy a jó hangulat miért teheti a múltat ​​fényesebbé.

A hangulatkongruens memória különbözik a hangulatfüggő memóriától, amely jobb felidézést jelent, amikor az előhívás hangulata megegyezik a kódolás hangulatával, függetlenül az anyag érzelmi tartalmától. Mindkét hatás az érzelem és az emlékezet szoros összekapcsolódását illusztrálja. A terápiás megközelítések néha a negatív hangulatkongruens ciklusok megszakítását célozzák alternatív emlékek szándékos elérésével vagy az aktuális hangulat megváltoztatásával.

Az eszünkbe jutó múlt részben attól függ, hogy mit érzünk a jelenben.