A glükóz az az egyszerű cukor, amely a vérben kering, és a test szöveteinek, különösen az agynak az elsődleges energiaforrása. Az idegsejtek szinte kizárólag a folyamatos glükózellátástól függenek.

A vércukorszintet az inzulin és a hasnyálmirigy által termelt glukagon szabályozza. Étkezés után az inzulin elősegíti a glükóz felvételét a sejtekbe és glikogénként való tárolását. Az étkezések között a glukagon visszajuttatja a tárolt glükózt a vérbe. Az agy figyeli a glükóz elérhetőségét; az alacsony szint éhségérzetet vált ki és stresszhormonokat mozgósít. A súlyos hipoglikémia zavartságot, rohamokat és eszméletvesztést okozhat, mivel az idegszövet üzemanyaghiányban szenved.

A pszichológiában a glükózt az önkontrollal, a figyelemmel és a döntéshozatallal összefüggésben vizsgálták. Egyes kutatások azt sugallják, hogy az erőfeszítést igénylő kontroll ideiglenesen csökkenti a rendelkezésre álló glükózt, és hogy annak helyreállítása pótolhatja a további erőfeszítéshez szükséges kapacitást. Az eredmények továbbra is vitatottak, de jól illusztrálják az anyagcsere-állapot és a kognitív teljesítmény közötti szoros összefüggést.

Amikor az agy működik, glükózt éget. Az ellátás fenntartása folyamatos fiziológiai prioritás.