A szocializmust politikai és gazdasági ideológiaként a fő termelési eszközök kollektív vagy állami tulajdonlása és az egyenlőségre helyezett erősebb hangsúly jellemzi. A szocialisták azzal érvelnek, hogy a féktelen piacok igazságtalan egyenlőtlenségeket teremtenek, és hogy a demokratikus ellenőrzésnek ki kell terjednie a gazdasági életre is.

A történelmi szocializmus a forradalmi marxizmustól a demokratikus szocializmusig és a szociáldemokráciáig terjed, amelyek elfogadják a vegyes gazdaságokat kiterjedt jóléti államokkal. A huszadik századi átfogó állami tulajdonlással kapcsolatos kísérletek mind az iparosodást, mind a hatékonyság és a politikai szabadság súlyos kudarcait eredményezték. A kortárs szocialista politika gyakran a közszolgáltatások bővítésére, a tőke szabályozására és a vagyonkoncentráció csökkentésére összpontosít a demokratikus kereteken belül.

A kritikusok szerint a szocializmus alábecsüli az információs és ösztönzési problémákat, és azzal a kockázattal jár, hogy a hatalom az államban koncentrálódik. A támogatók azt válaszolják, hogy a demokratikus szocializmus ötvözheti a társadalmi tulajdonlást vagy az erős szabályozást a politikai szabadsággal. A vita továbbra is a balközép politikát strukturálja számos országban.

A választási demokráciát elfogadó szocialista pártok az európai és más pártrendszerek megszokott tájképének részévé váltak.