A szuverenitás megosztható a központi kormányzat és a regionális egységek között. A föderalizmus az az alkotmányos berendezkedés, amely ezt teszi, bizonyos hatásköröket kizárólag az egyes szintekhez rendelve, másokat pedig néha megosztva.

A klasszikus szövetségi államok közé tartozik az Egyesült Államok, Kanada, Németország és Ausztrália. A regionális kormányzatok jellemzően az oktatást, a rendfenntartást és a helyi infrastruktúrát ellenőrzik, míg a központ a védelemmel, a valutával és a külügyekkel foglalkozik. Az alkotmányok és a bíróságok döntenek a határokkal kapcsolatos vitákban. A költségvetési transzferek és a közös programok folyamatos kölcsönös függőséget teremtenek.

A föderalizmus elősegíti a sokszínűséget és korlátozza a hatalom koncentrációját. Emellett átfedésekhez, régiók közötti egyenlőtlenséghez és összetett elszámoltathatósághoz is vezethet. A politikai pártok és társadalmi mozgalmak gyakran mindkét szinten szerveződnek, többrétegű versenyt teremtve. A szövetségi berendezkedés reformja általában nehéz, mert ehhez azoknak az egységeknek a beleegyezése szükséges, amelyeknek a hatalma megváltozna.

• A hatalommegosztás a központ és a régiók között
• Minden szint alkotmányosan védett hatalommal rendelkezik
• Figyelembe veszi a sokszínűséget és ellenőrzi a centralizációt
• Kormányközi tárgyalásokat generál