Amikor az állampolgárok szándékosan megszegnek egy igazságtalannak ítélt törvényt, és elfogadják a jogi következményeket, polgári engedetlenséget gyakorolnak. A cselekmény nyilvános, erőszakmentes, és célja, hogy meggyőzze a tágabb közösséget vagy a hatóságokat a vitatott szabály megváltoztatásáról.

Henry David Thoreau, Mahatma Gandhi és Martin Luther King Jr. klasszikus indoklásokat és példákat hoztak fel. Az ülősztrájkok, bizonyos adók megfizetésének megtagadása és a közterek békés elfoglalása mind eszközökként szolgáltak. Az erkölcsi igény a lelkiismeret elsőbbségén nyugszik az igazságtalan törvénnyel szemben, míg a stratégiai igény a fegyelmezett, látható áldozathozatal erején nyugszik a közvélemény megváltoztatása érdekében.

A kormányok jellemzően a polgári engedetlenséget közönséges törvényszegésként kezelik, ám a politikai hatás jelentős lehet, ha az ügy visszhangra talál, és a résztvevők erőszakmentesek maradnak. A taktika továbbra is elérhető marad azoknak a mozgalmaknak, amelyeknek nincs formális hatalmuk, de erkölcsi meggyőződéssel és szervezeti kapacitással rendelkeznek.

• Nyilvános, erőszakmentes törvényszegés erkölcsi célból
• A résztvevők elfogadják a jogi következményeket
• Célja az igazságtalan törvények vagy politikák megváltoztatása
• Történelmileg kapcsolódik a nagyobb reformmozgalmakhoz