Előbb-utóbb, gyakran az éjszaka közepén, felmerül a kérdés: mi értelme az egésznek? Van munkád, megszokott rutinod, törődő emberek, de ezek egyike sem érződik szilárdnak. A régi válaszok nem győznek meg. Nem vagy depressziós a szó klinikai értelmében, bár a határvonal elmosódhat. Egzisztenciális válságban vagy, egy olyan pillanatban, amikor életed értelme és célja megkérdőjeleződik.

A kifejezés az egzisztencialista filozófiából származik, bár a tapasztalat régebbi. Kierkegaard a rettegést a szabadság szédületeként írta le. Nietzsche Isten haláláról és a hagyományos jelentésforrások összeomlásáról írt. Sartre azt állította, hogy szabadságra vagyunk ítélve, felelősek vagyunk saját jelentésünk megteremtéséért egy olyan univerzumban, amely semmit sem ad. Camus abszurdnak nevezte az emberi vágyakozás és a kozmikus csend közötti szembesülést. Az egzisztenciális válság nem a gyengeség jele. Fordulópont lehet, egy pillanat, amikor a megvizsgálatlan feltételezések megkérdőjeleződnek, és egy hitelesebb élet válik lehetővé.

Gyakori kiváltó okok

• Veszteség. Szerett személy halála, válás, munkahely elvesztése.
• Átmenet. Diplomaosztó, nyugdíjba vonulás, életközép.
• Betegség. Súlyos diagnózis vagy a halálozás veszélye.
• Reflection. Filozófiával, művészettel vagy egy új kultúrával való találkozás.

Az egzisztenciális válságok zavaróak lehetnek, de egyben lehetőségeket is jelentenek. Arra kényszerítenek, hogy azt kérdezd magadtól, mit is értékelsz valójában, ahelyett, hogy azt, amit mások mondtak neked értékelni.