Vannak cselekedetek, amelyek helytelenek, függetlenül attól, hogy milyen jó származik belőlük. Ez a deontológia, egy olyan etikai elmélet alapjául szolgáló állítás, amely a moralitást a kötelességekben és szabályokban, nem pedig a következményekben alapozza. Tilos hazugság, ígéretszegés vagy egy ártatlan személy megölése, még akkor is, ha az eredmény jobb lenne. A szó a görög deon szóból származik, ami kötelességet jelent. Immanuel Kant a legbefolyásosabb deontológus, bár a hagyomány másokat is magában foglal, köztük W. D. Rosst és az első látásra látszó kötelességek elméletét.

Kant azt állította, hogy az erkölcsi követelmények kategorikusak. Nem függenek attól, hogy mit akarunk, vagy mi fog történni. Minden racionális lényre vonatkoznak. Kategorikus imperatívusza a maximákat azzal teszteli, hogy megkérdezi, lehetnek-e ezek univerzális törvények, és hogy az emberiséget célként kezelik-e. Ross enyhítette a szigort. Úgy vélte, hogy számos első látásra kötelező kötelességünk van, mint például a hűség, a hála és a nemártás, és amikor ezek ütköznek, el kell ítélnünk, hogy az adott helyzetben melyik a szigorúbb. A deontológia kritikusai rámutatnak az ütköző kötelességek problémájára és az abszolút szabályok kusza körülményekre való alkalmazásának nehézségére. A védelmezők azt válaszolják, hogy a következmények számítanak, de nem tudnak mindent igazolni.

Deontológiai témák

• Kötelesség. Az erkölcsi követelmények az eredményektől függetlenül kötelezőek.
• Szabályok. Bizonyos cselekedetek tiltottak vagy kötelezőek.
• Tisztelet a személyek iránt. Tekintsd az egyéneket célnak, ne pusztán eszköznek.
• Szándékok. Egy cselekedet erkölcsi minősége részben a cselekvő akaratától függ.

A deontológia ellentétben áll az utilitarizmussal, amely a cselekedeteket következményeik alapján értékeli, és az erényetikával, amely a jellemre összpontosít.