Felébredsz. A szoba homályos, a szád rézízű, és valahol egy kutya ugat. Mindezt tudod anélkül, hogy próbálkoznál. Ez a tudás – a saját tapasztalatod érezhető jelenléte – a tudatosság. Nem ugyanaz, mint az intelligencia, az emlékezet, vagy akár az ébrenlét. Egy álomban lévő személy tudatában lehet annak, hogy egy tigris üldözi, miközben a teste mozdulatlanul fekszik. Egy alvajáró nyitott szemmel tud lépcsőn közlekedni anélkül, hogy bármit is jelentene.

A filozófusok két részre osztják a koncepciót. Az egyszerű probléma arra keresi a választ, hogyan dolgozza fel az agy az információkat, hogyan tárolja azokat, és hogyan használja fel azokat a viselkedés irányításához. A nehéz probléma arra keresi a választ, hogy miért érződik egyáltalán bárminek is ez a feldolgozás. Feltérképezhetjük az összes neuron aktivitását, amikor valaki megszagolja a rózsát, de maga az illat – az édesség, az általa kiváltott emlék – makacsul privát marad.

Főbb különbségek

• Fenomenális tudatosság: nyers szubjektív élmény, mint egy papírvágás csípése.
• Access conscious: információk állnak rendelkezésre az érveléshez és a beszédhez.
• Önismeret: az a képesség, hogy önmagunkat különálló entitásként ismerjük fel.

A tudósok agyi képalkotással, érzéstelenítéssel és olyan rendellenességekkel, mint a vaklátás, tanulmányozzák a tudatosságot. A terület továbbra is megoszlik: azok között, akik idegi választ várnak, és azok között, akik azt gyanítják, hogy maga a kérdés hibás.