A legjobb klinikai vizsgálatok két dolgot rejtenek: ki kapja a kezelést, és ki tudja. A kettős vak vizsgálat mind a résztvevőket, mind a kutatókat sötétben tartja a kezelések kiosztásával kapcsolatban a végéig. Ez a felépítés egyszerre két irányból csökkenti az elfogultságot, és ez az aranystandard a gyógyszerek tesztelésében.

Miért mindkettő? Azok a résztvevők, akik tudják, hogy valódi gyógyszert kapnak, részben placebónak bizonyuló javulásról számolhatnak be. Azok a kutatók, akik tudják, hogy mely résztvevők vannak a kezelési karban, tudat alatt másképp értékelhetik a tüneteket, jobban ösztönözhetnek egy csoportot, vagy a kétértelmű eredményeket a hipotézist támogató módon értelmezhetik. A kettős vakítás megszünteti ezeket a befolyásolási csatornákat. A gyakorlatban a gyógyszertár vagy egy központi randomizációs szolgáltatás birtokolja a kódot. A gyógyszer és a placebo kinézetre és ízre azonos. Ha egy orvosi vészhelyzet miatt a vakítás feloldása szükséges, a kód az adott résztvevő számára feltörhető.

Főbb jellemzők:

• Véletlenszerűség. A résztvevőket véletlenszerűen osztják be csoportokba.
• Matching. A placebo és a kezelés ugyanúgy néz ki, ízű és illatú.
• Kódbiztonság. A feladatokkal kapcsolatos információkat a próbacsapattól elkülönítve tároljuk.
• Vakítás feloldása. Csak akkor engedélyezett, ha biztonsági okokból vagy a vizsgálat végén szükséges.

A hármasvak vizsgálatok még tovább mennek, mivel a statisztikusok az elemzés befejezéséig nem tudnak a csoportokba sorolt ​​​​csoportokról.