Az asztma szűkíti a légutakat. A hörgők körüli izmok megfeszülnek, a hörgőnyálkahártya megduzzad, és a nyálka elzárja a légutakat. A kilégzés nehézzé válik. A hörgőtágítók ellazítják ezeket az izmokat, perceken belül megnyitva a légutakat. Ezek mentőszerek, nem pedig szabályozók. Nem kezelik a mögöttes gyulladást.

A fő típusok a béta-2 agonisták és az antikolinerg szerek. A rövid hatású béta-2 agonisták, mint például az albuterol, percek alatt hatnak, és négy-hat órán át tartanak. Ezek a klasszikus sürgősségi inhalátorok. A hosszú hatású béta-2 agonisták, mint például a szalmeterol, tizenkét órán vagy tovább tartanak, és fenntartó kezelésre használják, mindig inhalációs kortikoszteroiddal kombinálva asztma esetén. Az antikolinerg szerek, mint például az ipratropium, egy másik útvonalat blokkolnak, és gyakran alkalmazzák COPD esetén. A teofillin, egy régebbi orális hörgőtágító, ma már ritkán használatos szűk terápiás ablaka miatt.

Gyakorlati szempontok:

• Menő gyógyszer vs. kontroll. A hörgőtágítók enyhítik a tüneteket; az inhalációs szteroidok idővel mérséklik azokat.
• Technique. Az inhalációs technika ugyanolyan fontos, mint maga a gyógyszer. Egy távtartó segíthet.
• Overuse. Ha hetente kétszernél többször van szükség sürgősségi inhalátorra, az rossz kontrollra utal.
• Mellékhatások. A remegés, a szapora szívverés és a fejfájás gyakori a béta-2 agonisták alkalmazása esetén.

Akut roham esetén a hörgőtágítókat porlasztóval adják be a gyorsabb hatás érdekében.