A vérzés elállításához a vérnek meg kell alvadnia, de a szükségtelenül képződő vérrögök halálosak lehetnek. Az antikoaguláns lassítja az alvadási folyamatot, csökkentve a stroke, a mélyvénás trombózis és a tüdőembólia kockázatát. Ezek a gyógyszerek nem oldják fel a meglévő vérrögöket. Megakadályozzák az újak kialakulását, és a meglévők növekedését.

A klasszikus szer a warfarin, egy K-vitamin antagonista, amelyet az 1950-es évek óta használnak. Rendszeres vérvizsgálatokat igényel az INR, az alvadási idő mérésére szolgáló érték ellenőrzésére, mivel a dózisablak szűk. Az ételek és más gyógyszerek folyamatosan kölcsönhatásba lépnek vele. Az újabb direkt orális antikoagulánsok, mint például az apixaban és a rivaroxaban, gyorsabban hatnak, kevesebb monitorozást igényelnek, és számos indikációban nagyrészt felváltották a warfarint, bár a warfarin továbbra is tartja magát a mechanikus szívbillentyűkhöz.

Főbb tudnivalók mindenkinek, aki ezeket a gyógyszereket szedi:

• Vérzésveszély. A kisebb vágások elállítása lassabban tart. A súlyos vérzés a fő probléma.
• Hatásmegkötő szerek. K-vitamin warfarin ellen, specifikus antidotumok az újabb gyógyszerekhez.
• Kölcsönhatások. A nem szteroid gyulladáscsökkentők, egyes antibiotikumok és bizonyos ételek megváltoztatják a hatást.
• Monitoring. A warfarin rendszeres INR-ellenőrzést igényel; a DOAC-k esetében időszakos vese- és májfunkciós vizsgálatokra van szükség.

Az injekcióban beadott heparin gyorsabban hat, és kórházakban alkalmazzák akut helyzetekben.