Egy új antibiotikum-kúra megkezdése után három nappal kiütés jelenik meg. Ez egy mellékhatás, egy káros válasz egy normál dózisban, jogos célból szedett gyógyszerre. A definíció azért fontos, mert ez különbözteti meg a valódi gyógyszerhatást a véletlen túladagolástól, a felírási hibától vagy a véletlenszerű betegségtől.

A reakciók többféle típusúak lehetnek. Némelyik előre látható és dózisfüggő, mint például a nyugtatót követő álmosság. Mások kiszámíthatatlanok és immunközvetítettek, mint például a penicillin anafilaxiája. Megint mások idioszinkratikusak, ami azt jelenti, hogy kis számú betegnél fordulnak elő olyan okokból, amelyek nem teljesen ismertek. Az Egészségügyi Világszervezet hat típusra osztja őket, A-tól F-ig jelölve, egy olyan sémát használva, amelyet a klinikusok az ok és a megelőzés megállapítására használnak.

Gyakori kategóriák a következők:

• A típus: fokozódó, dózisfüggő, a gyógyszer ismert hatásából kiszámítható
• B típus: bizarr, kiszámíthatatlan, gyakran immunrendszerrel összefüggő
• C típus: krónikus, hosszú távú használattal összefüggő
• D típus: késleltetve, évekkel az expozíció után jelenik meg

A feltételezett reakciók nemzeti hatóságnak történő bejelentése segít a szabályozó hatóságoknak a trendek felismerésében. A legtöbb reakció a gyógyszer leállításával megszűnik, bár némelyik tartós károsodást okoz.