A műholdakon található radaros magasságmérők centiméteres pontossággal mérik a tengerfelszín magasságát egy mikrohullámú impulzus oda-vissza útjának időzítésével. Ez a technika, a műholdas magasságmérés, forradalmasította az óceáni áramlás, az árapály és a tengerszint változásának megfigyelését.

A légköri késések, a hullámhatások és a pályabeli bizonytalanságok korrekciója után a kapott tengerfelszín-magasságtérképek feltárják az óceánfelszín topográfiáját. A mindössze néhány tíz centiméteres dombok és völgyek a geosztrofikus egyensúlyon keresztül a főbb áramlatoknak felelnek meg. A magasságmérés a hullámmagasságot és a szélsebességet is méri a visszatérő impulzus alakjából.

Az 1990-es évek eleje óta folyamatosan végzett magasságmérős feljegyzések szolgáltatták az elsődleges megfigyelési bizonyítékokat a folyamatos globális átlagos tengerszint-emelkedésre. Az adatok elengedhetetlenek az óceáni modellekbe való beépítéshez, valamint az olyan jelenségek megfigyeléséhez, mint az El Niño és a mezoskálájú örvények. A jövőbeli küldetések még finomabb felbontást céloznak meg a partokhoz közelebb.

• Tengerfelszín magasságának radarmérése az űrből
• Feltárja az áramlatokat, az árapályokat és a tengerszint változását
• Centiméteres pontosság korrekciók után
• A modern tengerszint-megfigyelés alapjai