A főbb óceáni medencéket nagy, nagyjából kör alakú áramlási rendszerek, úgynevezett gyrek uralják. A szélminták és a Coriolis-effektus együttesen szubtrópusi gyreket hoznak létre, amelyek az északi féltekén az óramutató járásával megegyező, a déli féltekén pedig az óramutató járásával ellentétes irányban forognak, valamint kisebb, ellentétes irányú szubpoláris gyreket.

A spirálokon belüli nyugati határáramok keskenyek, mélyek és gyorsak; a keleti határáramok szélesek, sekélyek és lassúak. A szubtrópusi spirálokat konvergens felszíni áramlás és a középpontjukban lefelé irányuló áramlatok jellemzik, ami alacsony tápanyagszintet és tiszta kék vizet eredményez. A szubpoláris spirálok produktívabbak a feláramlás és az erős téli keveredés miatt.

A forgások a hő, a só, a plankton és az úszó törmelék eloszlását szervezik a medence léptékében. Műholdas adatokban a tengerfelszín magasságának és hőmérsékletének koherens mintázataiként láthatók. A szélerő vagy a tágabb éghajlati rendszer változásai megváltoztathatják a forgások erősségét és kiterjedését, ami következményekkel jár a regionális éghajlatra és a tengeri ökoszisztémákra nézve.

• Nagyléptékű körkörös óceáni áramlatrendszerek
• Szubtrópusi és szubpoláris típusok
• Alakítsa a hőtranszport és a termelékenység mintáit
• Látható a műholdas tengerfelszíni adatokban