A gerincvelő a gerincoszlopba zárva az agytörzs hengeres folytatása, amely egyrészt jeleket vezet a test és az agy között, másrészt helyi áramköröket tartalmaz, amelyek képesek reflexeket és ritmikus motoros mintákat generálni.

Az érző axonok dorsálisan lépnek be; a motoros axonok ventrálisan távoznak. A felszálló pályák érzékszervi információkat szállítanak az agyba; a leszálló pályák motoros parancsokat és modulációs jeleket közvetítenek. A szegmentális szerveződés azt jelenti, hogy a gerincvelő minden szintje a test egy meghatározott régióját beidegzi, lehetővé téve a léziók pontos klinikai lokalizációját. A gerincvelőn belüli központi mintázatgenerátorok mozgásszerű kimenetet produkálhatnak akkor is, ha az agytól elszigeteltek.

A sérülés megszakítja a hosszú pályákat, és a károsodás szintje alatt bénulást és érzékszervi kiesést okoz, amit gyakran túlzott reflexek kísérnek, miután a gerincvelői sokk alábbhagy. Mivel a központi idegrendszer regenerációja korlátozott, a gerincvelő-sérülés továbbra is a maradandó fogyatékosság egyik fő oka. Az idegvédelemmel, a regenerációval és az agy-számítógép interfészekkel kapcsolatos kutatások az ilyen sérülések utáni funkciók helyreállítására törekszenek.

• Jeleket vezet az agy és a test között
• Reflex és mintázatgeneráló áramköröket tartalmaz
• Szegmentálisan szervezett
• Tartós következményekkel járó traumás sérülésekre hajlamos