A tempó az a sebesség, amellyel egy zeneművet lejátszanak, általában percenkénti ütésekben mérik. A metronóm jelölés, például a negyedhangjegy egyenlő 120-zal, pontos jelzést ad; az olasz kifejezések, mint az allegro vagy az adagio, általánosabb képet adnak a zene karakteréről és sebességéről.

A tempó erősen befolyásolja a zene kifejező jellegét. Ugyanazok a hangjegyek energikusnak vagy bágyadtnak tűnhetnek attól függően, hogy milyen gyorsan mozognak. Az előadók és a karmesterek a zeneszerző jelzései, a terem akusztikája, a zene technikai követelményei és saját interpretációs ítélőképességük alapján választják ki a tempót.

A tempó enyhe rugalmassága, más néven rubato, számos stílusban gyakori. A tempó hirtelen vagy fokozatos változásai szintén fontos szerkezeti eszközök. Az állandó tempó fenntartása, amikor szükséges, és a tempó kifejező alakítása, amikor az megfelelő, alapvető előadói készségek.

A hallgatók gyakran még a dallam vagy a harmónia észlelése előtt reagálnak a tempóra.