Egy darab hangneme a hangközéppontja – az a hang és akkord, amely otthonosnak érződik. A C-dúr hangnemben írt zene például általában C-n kezdődik és végződik, és a C-dúr skála hangjait használja elsődleges anyagként.

A kottasor elején található előjegyzések mutatják, hogy mely hangok emelkednek vagy süllyednek következetesen. Moduláció akkor történik, amikor a zene átmenetileg vagy véglegesen egy másik hangnembe mozdul el. A hangnemek közötti kapcsolatok képezik a hangszeres kompozíció és elemzés alapját.

A hallgatók elméleti ismeretek nélkül is érzékelik a hangnemet. Egy olyan darab, amely eltér az alaphangnemétől, megoldatlannak tűnhet. A zeneszerzők gyakorlati okokból (hangszertartomány, vokális kényelem) és a kifejező színárnyalat érdekében választanak hangnemet, bár az egyes hangnemekhez fűződő érzelmi asszociációk részben kulturálisak és történelmiek.

• Egy darab tonális középpontja
• Kulcs aláírásával jelezve
• Moduláció révén változhat
• Szervezi a dallamot és a harmóniát