A szerves maradványok beépített kronológiai jelet tartalmaznak. A radiokarbonos kormeghatározás a valaha élő anyagban a szén-14 bomlását méri, hogy megbecsülje a halál óta eltelt időt. A módszer a huszadik század közepén történt kifejlesztése óta átalakította a régészetet és a késő negyedidőszaki tanulmányokat.

Életük során az élőlények szenet cserélnek a légkörrel; a halál után a radioaktív izotóp ismert sebességgel bomlik. A fennmaradó szén-14 mérése a jelen előtti kort adja meg, amelyet a fa évgyűrűivel és más, a légköri koncentráció múltbeli változásait korrigáló adatokkal kell kalibrálni.

A technika legfeljebb 50 000 éves mintákon működik a legjobban. A szennyeződés, a rezervoárhatások és a kalibrációs bizonytalanságok gondos mintavételt és értelmezést igényelnek. A korlátai ellenére a radiokarbonos kormeghatározás abszolút korokat ad, amelyek rögzítik a relatív szekvenciákat és összekapcsolják a régészeti lelőhelyeket a régiók között.

• Szén-14 bomlással végzett kormeghatározási módszer
• Szerves anyagokra vonatkozik
• A pontosság érdekében kalibrációt igényel
• Nélkülözhetetlen eszköz a régészetben és a paleotudományban