A magánvállalatokat felvásárló és átszervező befektetési alapokat magántőkének nevezik. Ezek az alapok intézményi befektetőktől és tehetős magánszemélyektől vonnak be tőkét, többségi részesedést szereznek olyan vállalatokban, amelyek nem nyilvánosan kereskednek velük, javítják a működést vagy a tőkeszerkezetet, majd később nyereséggel értékesítik a vállalatokat – egy másik cégnek történő eladás, vezetői kivásárlás vagy első nyilvános ajánlattétel révén.

A magántőke-társaságok jellemzően több évig tartják a befektetéseket, és aktív szerepet vállalnak az irányításban. A tőkeáttételt gyakran használják a hozamok felerősítésére. A siker a megfelelő célpontok kiválasztásától, a működési fejlesztések végrehajtásától és a kedvező értékeléseken való kilépéstől függ. Az iparág a vállalati tulajdonlás és szerkezetátalakítás jelentős erővé nőtte ki magát.

A kritikusok a munkahelyek elvesztésére, a súlyos eladósodottságra és a portfóliócégekre nehezedő rövid távú nyomásra mutatnak rá. A támogatók hangsúlyozzák a fegyelmet és a tőkét, amelyet a magántőke nyújthat az alulteljesítő vagy tőkekorlátos vállalkozásoknak. A befektetők számára a magántőke magasabb hozam lehetőségét kínálja alacsonyabb likviditásért és magasabb kockázatért cserébe.