Az infláció az általános árszint tartós emelkedése. Ez azt jelenti, hogy a pénzeddel idővel kevesebbet lehet vásárolni. Egy dollár ma nem ér annyit, mint egy dollár tíz évvel ezelőtt. A központi bankok alacsony, stabil rátát céloznak, általában évi 2 százalék körül.

Az infláció két irányból ered. A keresleti oldalról induló hatás akkor jelentkezik, amikor a kiadások meghaladják a termelést. Túl sok pénz túl kevés áru után kutat. A költségoldalról induló hatás akkor jelentkezik, amikor a ráfordítási költségek emelkednek, például az olaj vagy a bérek, és a vállalkozások ezt továbbhárítják. A gyakorlatban mindkét erő gyakran együtt működik.

Az enyhe infláció normális. Megolajozza a gazdaság kerekeit. A magas infláció maró hatású. Erőlteti a megtakarításokat, torzítja a döntéseket, és a fix jövedelmű háztartásokat sújtja leginkább. A defláció, vagyis a csökkenő árak rosszabbak lehetnek. A központi bankok kamatlábakat használnak az infláció kordában tartására.

Kulcsfogalmak

• Fogyasztói árindex
• Maginfláció, élelmiszerek és energia nélkül
• Kereslet-húzás vs. költség-push
• Hiperinfláció
• Inflációs célkövetés