A szén folyamatosan mozog a légkör, az óceánok, a szárazföld és az élőlények között. Ez a mozgás a szén körforgása. A növények fotoszintézissel vonják ki a szén-dioxidot a levegőből. Az állatok megeszik a növényeket, és légzéssel szabadítják fel a szenet. Amikor az élőlények elpusztulnak, a lebontók visszajuttatják a szenet a talajba és a levegőbe. Az óceánok elnyelik a szenet, és mély vízben és üledékben tárolják.

A ciklus évezredek óta nagyjából stabil szinten tartja a légköri szén-dioxid-szintet. Ez az egyensúly most felborult. A fosszilis tüzelőanyagok elégetése olyan szenet szabadít fel, amely évmilliókig a föld alatt volt bezárva. Az erdőirtás során olyan fák pusztulnak el, amelyek elnyelték volna a szenet. Ennek eredményeként a légkörben gyorsan megnő a CO2 mennyisége, az iparosodás előtti körülbelül 280 ppm-ről mára több mint 420-ra.

Néhány szén-dioxid-elnyelő elnyeli az emberek által kibocsátott szén-dioxid egy részét. Az óceánok nagyjából egynegyedét kötik le. Az erdők és a talajok egy másik negyedét. A fennmaradó rész a légkörben marad, és felmelegedést okoz. Ahogy az óceánok melegszenek, kevesebbet nyelnek el. Ahogy az erdők égnek, többet bocsátanak ki. Ezek a visszacsatolások felgyorsíthatják az éghajlatváltozást.

Kulcsfontosságú víztározók

• Légkör
• Óceánok
• Talajok és permafroszt
• Fosszilis tüzelőanyag-lelőhelyek
• Élő biomassza