A metafikció olyan fikció, amely tudatosan hívja fel a figyelmet saját fikciós státuszára. Megtöri a valóság illúzióját, hogy feltárhassa a történetmesélés természetét.

A szereplők megszólíthatják az olvasót, kommentálhatják a cselekményt annak kibontakozása során, vagy küzdhetnek az őket alkotó szerző ellen. A narratíva tartalmazhat a narratívák működésének megvitatását, vagy bemutathatja ugyanazon események alternatív változatait. Laurence Sterne Tristram Shandy című műve egy korai példa; a huszadik századi írók, mint Borges, Calvino és Barth, a metafikciót a kísérleti fikció központi formájává tették. A hatás lehet játékos, filozofikus, vagy mindkettő.

A metafikció nem pusztán kísérleti dekoráció. Kérdéseket vet fel a szerzőséggel, a tekintéllyel, a művészet és az élet kapcsolatával, valamint az olvasó jelentésteremtésben betöltött szerepével kapcsolatban. Egyes olvasók felszabadítónak találják, mások hidegnek vagy önzőnek. Amikor sikeres, inkább elmélyíti, mintsem elpusztítja az elköteleződést azáltal, hogy az olvasás aktusát a történet témájának részévé teszi.

Olyan fikció, ami tudja, hogy fikció, és tudatja az olvasóval is, hogy metafikció.