Az emlékirat személyes élmények elbeszélése, amely egy adott időszakra, témára vagy kapcsolatra összpontosít, nem pedig egy egész életre. Önéletrajzi jellegű, mégis szelektív.

Egy átfogó önéletrajzzal ellentétben egy memoár csupán néhány évet, egyetlen kapcsolatot vagy egy meghatározó küzdelmet ölelhet fel. Az író a tematikus koherencia és az érzelmi igazság jegyében alakítja az anyagot, gyakran a fikció technikáit – jelenet, párbeszéd, reflexió – alkalmazva, miközben továbbra is a tényleges eseményekhez kötődik. Az emlékezet tévedhetőségét néha magában a szövegben is elismerik. A kortárs memoárok fellendülése kibővítette a rögzítésre érdemesnek tartott hangok és témák körét.

Az emlékirat a magánemlékezés és a nyilvános irodalom között helyezkedik el. Az olvasók őszinteséget és mesteri tudást várnak el. Etikai kérdések merülnek fel az élő emberek ábrázolásával, valamint a személyes feltárulkozás és a diszkréció közötti egyensúlynal kapcsolatban. Legjobb formájában az emlékirat az egyéni élményt az élet megélésének és megértésének közös felfedezésévé alakítja.

Az élet egy részének megformált beszámolója, amelyet az azt megélt személy ír, memoár.