A keretelbeszélés egy olyan történet, amely egy másik történetet tartalmaz. A külső elbeszélés kontextust biztosít a belső elbeszéléshez.

Chaucer zarándokai megegyeznek abban, hogy történeteket mesélnek a Canterbury felé vezető úton; a zarándoklat a keret. Az Frankenstein című művében Walton levelei tartalmazzák Victor elbeszélését, amely maga is magában foglalja a teremtményét. Az Ezeregyéjszaka Seherezádé helyzetét használja keretként tucatnyi beágyazott történethez. A szerkezet távolságtartást teremthet, megbízhatósági vagy megbízhatatlansági rétegeket adhat hozzá, és kommentálhatja magát a történetmesélés aktusát.

A keretelbeszélések abban különböznek, hogy mennyire teljes mértékben van kidolgozva a külső történet. Néha a keret kidolgozott és a végén visszatér; néha egy rövid prológ és epilógus. A keret és a beágyazott történet közötti kapcsolat a mű jelentésének része: a külső helyzet párhuzamosan, ellentétben állhat a belső narratívával, vagy motiválhatja azt. A forma azért marad népszerű, mert megsokszorozza a perspektívákat, és felhívja a figyelmet arra, hogy a történeteket hogyan alakítják az elbeszélőik.

Amikor egy narratíva azért létezik, hogy egy másikat tartalmazzon és bemutasson, akkor a struktúra egy keretnarratíva.