A szépirodalom olyan irodalom, amely kitalált eseményeket és embereket ír le. Inkább kitalált, mint szigorúan tényszerű, bár erősen meríthet valós tapasztalatokból és történelmi környezetekből.

A kategóriába regények, novellák, kisregények, valamint néhány elbeszélő vers és színdarab tartoznak. Ami egyesíti őket, az egy olyan narratív világ megteremtése, amely nem állítja, hogy a tényleges események szó szerinti feljegyzése. Ebben a világban a szereplők cselekszenek, konfliktusok alakulnak ki és jelentések bontakoznak ki. Az olvasók elfogadják a fiktív szerződést: tudják, hogy a történet kitalált, mégis úgy reagálnak rá, mintha számítana.

A fikció valós helyszíneket, történelmi személyeket és önéletrajzi anyagokat is tartalmazhat anélkül, hogy megszűnne fikció lenni; a vezérfonal inkább a képzeletbeli, mint a dokumentarista jellegű. A nonfikcióval való határvonalat néha elmossák a hibrid formák, mégis a megkülönböztetés hasznos marad. A fikció különleges ereje abban rejlik, hogy szabadon formálja a tapasztalatokat olyan mintákká, amelyek olyan igazságokat tárnak fel, amelyek az egyszerű riporter számára elérhetetlenek.

Az a narratíva, amelyet kitalációként, nem pedig tényszerű feljegyzésként kínálnak fel, a fikcióhoz tartozik.