A mese egy rövid történet, amelyben általában állatok szerepelnek, és erkölcsi tanulságot illusztrál. Az állatok a felismerhető emberi típusok szerint viselkednek.

Ezop meséi megalapozták a nyugati mintát: a róka és a szőlő, a teknős és a mezei nyúl, a hangya és a szöcske. Az elbeszélések rövidek, a jellemzés egyszerű, a tanulságot pedig gyakran explicit módon a végén fogalmazzák meg. Hasonló hagyományok léteznek számos kultúrában. Mivel a szereplők állatok, a történetek az emberi viselkedést olyan fokú közvetettséggel és bájjal kritizálhatják, ami lágyítja a didaktikus élt.

A mesék rövidségükben és egyértelmű etikai céljukban különböznek a tündérmeséktől és a mítoszoktól. A gyermekek oktatására használt irodalmi formák közé tartoznak, mégis továbbra is szórakoztatják és oktatják a felnőtteket. A modern írók időnként politikai vagy szatirikus célokra adaptálják a formát, miközben megtartják a beszélő állatokat és a lényegre törő befejezést.

Egy olyan tömör mese, amelyben az állatok emberi tanulságot adnak elő, egy mese.