Az epikus hős egy epikus költemény központi alakja – magas rangú szereplő, akinek rendkívüli tettei és tulajdonságai egy kultúra értékeit testesítik meg. A hős tettei egy nép vagy akár az emberiség sorsát is befolyásolják.

Akhilleusz, Odüsszeusz, Aeneász és Beowulf klasszikus példák. Emberfeletti erővel vagy ravaszsággal rendelkeznek, mégis emberi korlátokkal és erkölcsi próbákkal néznek szembe. Az epikus hős gyakran kap segítséget vagy akadályt az istenektől, útra vagy küldetésre indul, és szörnyekkel, riválisokkal vagy a természet erőivel néz szembe. A hírnév és a becsület jellemzően központi kérdés. A későbbi irodalom bonyolította a típust, vonakodó, hibás vagy antihős változatokat hozott létre, mégis az eredeti minta felismerhető maradt.

Az epikus hős nagyobb a hétköznapi életnél, de nem azonosítható. Az olvasókat vagy hallgatókat arra hívjuk, hogy csodálják, mérjék össze magukat a hőssel, és lássák saját kultúrájukat idealizált formában tükröződni. A hős végső sorsa – diadal, halál vagy apoteózis – kollektív jelentést hordoz.

Az az alak, akinek a története elég hatalmas ahhoz, hogy egy egész nép képzeletének súlyát elbírja, az epikus hős.