A potyautas hasznot húz valamiből anélkül, hogy fizetne érte. Klasszikus példa erre a közszolgálati műsorszórás. Mindenki nézheti, de csak néhányan adományoznak. Ha elég sokan potyautasként használják, a szolgáltatás összeomlik. A probléma akkor jelentkezik, amikor egy árucikk nem kizárható, ami azt jelenti, hogy nem lehet könnyen megakadályozni az embereket a használatában.

A potyautasság kollektív cselekvési probléma. Minden egyénnek ösztönzője van arra, hogy mások fizessenek. Ha mindenki így gondolkodik, akkor a jószág alul- vagy egyáltalán nem biztosított. A nemzetvédelem, a tiszta levegő és a közparkok mind ezzel a problémával szembesülnek. A kis csoportok is szeretik az olyan csapatprojekteket, ahol az egyik tag nem járul hozzá.

A megoldások közé tartoznak az adók, a kötelező díjak és a társadalmi nyomás. A kormányok gyakran közvetlenül biztosítják a közjavakat, mivel a piacok nem biztosítanak elegendő kínálatot. Kisebb csoportokban a monitoring és a közös normák csökkenthetik a potyautasságot. A probléma soha nem oldódik meg teljesen. Kezelni kell.

Példák

• Közműsorszolgáltatási adományok
• Szakszervezeti képviselet tagdíj nélkül
• Csoportos projektek nem közreműködőkkel
• Nemzetvédelem
• Tiszta levegő és víz