A jövedelmi egyenlőtlenség kapja a legtöbb címlapot, de a vagyoneloszlás ennél sokkal szembetűnőbb. A vagyon az, amit egy háztartás birtokol – házak, megtakarítások, részvények, vállalkozások –, levonva a tartozásokat. A jövedelem az, ami évente befolyik. Az Egyesült Államokban a háztartások felső 10 százaléka az összes vagyon nagyjából 70 százalékát birtokolja. Az alsó fele szinte semmit sem birtokol. A különbség az 1980-as évek óta szélesedett, és nem mutat jeleket a csökkenésre.

Több erő is hajtja a koncentrációt. Az eszközárak gyorsabban emelkedtek, mint a bérek, így azok, akik részvényekkel és ingatlanokkal rendelkeznek, előnyben vannak. Az öröklési előny egyik generációról a másikra száll. Sok ország adórendszere jobban adóztatja a munkajövedelmet, mint a tőkenyereséget. A hitelhez, az oktatáshoz és a hálózatokhoz való hozzáférés pedig egyenetlen, így a kiindulópont nem mindenki számára ugyanaz.

A hosszú távú biztonság szempontjából a vagyon fontosabb, mint a jövedelem. Egy megtakarításokkal rendelkező család átvészelhet egy elbocsátást, vehet házat és finanszírozhatja a gyermek iskoláztatását. Egy fizetésről fizetésre élő család erre nem képes. A vagyon politikai befolyást is vásárol, ami a szabályokat a már amúgy is legtöbbdel rendelkezők javára alakíthatja. Az, hogy ez a koncentráció problémát jelent-e, vagy a növekedésért megéri-e fizetni, a közgazdaságtan egyik legélesebb megosztottsága.

Vagyonmérések

• Gini-együttható a vagyonra
• A felső 1 százalékos vagyonrész
• A háztartások medián nettó vagyona
• Generációk közötti vagyonátadás
• Lakástulajdonlási arányok