A szegénység nem csupán egy alacsony szám a bankszámlakivonaton. Ez azt is jelenti, hogy nem kell étkezni, választani kell a gyógyszer és a lakbér között, és nézni, ahogy a gyerekek lemaradnak az iskola alulfinanszírozottsága miatt. A közgazdászok abszolút és relatív értelemben mérik. Az abszolút szegénység azt jelenti, hogy egy rögzített küszöb alá esünk, például a Világbank napi 2,15 dollárja alá. A relatív szegénység azt jelenti, hogy jóval kevesebbet keresünk, mint a saját társadalmunkban az átlag.

A különbségtétel fontos. Egy vidéki Indiában élő, napi 2 dollárból élő ember más kihívásokkal néz szembe, mint egy alacsony jövedelmű detroiti munkavállaló. Mindketten szegények, de a nélkülözés jellege eltérő. Az abszolút szegénység az elmúlt ötven évben drámaian csökkent, amit Kína és India növekedése hajtott. A relatív szegénység még a gazdag országokban is makacsabbnak bizonyult.

Léteznek szegénységi csapdák. Egy olyan család, amelyik nem engedheti meg magának a közlekedést, nem juthat jobban fizető álláshoz. Egy olyan gyerek, aki nem engedheti meg magának a szemüveget, nem tud megtanulni olvasni. Egy hitel nélküli gazda nem tud jobb vetőmagot vásárolni. Ezeknek a csapdáknak a leküzdéséhez több kell, mint egyetlen politika. Az oktatás, az egészségügy, az infrastruktúra és a pénzátutalások mind szerepet játszanak. Egyetlen ország sem szüntette meg teljesen a szegénységet, de néhányan közelebb kerültek ehhez, mint mások.

Szegénységi intézkedések

• Abszolút szegénységi küszöb
• Relatív szegénységi küszöb
• Többdimenziós szegénységi index
• Gini-együttható
• Emberi Fejlődési Mutató