Egyetlen eladó. Nincsenek közeli helyettesítők. Az új versenytársak belépése blokkolva van. Ez monopólium, a közgazdaságtan legkoncentráltabb piaci struktúrája. A monopolista a teljes keresleti görbével szembenéz, és kiválaszthatja azt az ár-mennyiség kombinációt, amely maximalizálja a profitot. Az eredmény általában magasabb árak és alacsonyabb kibocsátás, mint amit egy versenyző piac kínálna.

A monopóliumok több okból is létrejöhetnek. Némelyik természetes: nincs értelme két versengő vízhálózatot kiépíteni egy városban. Mások legálisak: a szabadalmak ideiglenes monopóliumokat biztosítanak az innováció ösztönzése érdekében. Vannak stratégiai jellegűek: egy cég agresszív árazással kiszoríthatja a versenytársait az üzletből. Másokat pedig állami engedély vagy egy kulcsfontosságú erőforrás feletti ellenőrzés hoz létre.

Nem minden monopólium káros. Egy gyógyszeripari vállalatnak, amely milliárdokat költ egy új gyógyszer fejlesztésére, szabadalmi védelemre van szüksége ahhoz, hogy megtérüljön a befektetése. Egy olyan közműszolgáltató, amely egy régió minden háztartását kiszolgálja, olyan méretgazdaságosságot érhet el, amire a kisebb versenytársai nem képesek. A politikai kérdés nem az, hogy léteznek-e monopóliumok, hanem az, hogy hatalmukat korlátozza-e szabályozás, versenyjog vagy az új technológia fenyegetése. A Kodak, a Nokia és a Blockbuster mind a saját kárán tanulta meg ezt a leckét.

A monopólium típusai

• Természetes monopólium: magas fix költségek, egyetlen hatékony szolgáltató
• Jogi monopólium: szabadalmak, licencek, szerzői jogok
• Kényszerítő monopólium: a vállalat által létrehozott belépési korlátok
• Állami monopólium: állami tulajdonban lévő vagy államilag jóváhagyott