A piacok általában megfelelően elosztják az erőforrásokat. Néha azonban nem. Amikor egy piac túl sokat termel egy káros jószágból, túl keveset egy hasznosból, vagy egyáltalán nem szolgál ki bizonyos csoportokat, a közgazdászok piaci kudarcnak nevezik. A kifejezés nem erkölcsi ítélet. Egy olyan helyzet technikai leírása, amikor a láthatatlan kéz elengedi a labdát.

A tankönyvekben négy fő piaci kudarcforrás jelenik meg. Az externáliák, mint például a szennyezés, költségeket rónak harmadik felekre. A közjavakat, mint például a nemzetvédelmet, a magáncégek nem tudják hatékonyan biztosítani, mert a potyautasok nem fizetnek. A piaci hatalom, mint a monopólium, lehetővé teszi egyetlen eladó számára, hogy korlátozza a kibocsátást és emelje az árakat. Az információs aszimmetria, mint például egy használt autó eladója, aki többet tud, mint a vevő, kiszoríthatja a jó termékeket a piacról.

A piaci kudarc a kormányzati beavatkozás standard indoka. De a beavatkozás kudarcot is okozhat. A szabályozásokat azok az iparágak is elcsábíthatják, amelyeket felügyelni hivatottak. A támogatások túlléphetik a céljukat. Az adók nem szándékolt módon torzíthatják a viselkedést. A valódi kérdés nem az, hogy a piacok tökéletesek-e, hanem az, hogy egy adott kormányzati intézkedés jobbá vagy rosszabbá teszi-e a dolgokat.

Gyakori hibák

• Externáliák: szennyezés, torlódások
• Közjavak: védelem, világítótornyok
• Piaci hatalom: monopóliumok és kartellek
• Információs aszimmetria: biztosítás, használt autók