Nem mindenki számít. Egy nyugdíjas tanár, egy nappali tagozatos diák és egy otthon maradó szülő, aki gyermeket nevel, nem tartozik a munkaerőpiacra. A munkaerőpiac csak azokat az embereket foglalja magában, akik dolgoznak, vagy aktívan munkát keresnek. Ez az a készlet, amelyből a munkáltatók felvesznek embereket, és amelynek mérete és összetétele sokat elárul a közgazdászoknak egy gazdaság egészségéről.

A munkaerőpiaci részvételi arány a munkaképes korú népesség munkaerőpiacon belüli arányát méri. Az Egyesült Államokban a 2010-es években 63 százalék körül mozgott, miután az 1990-es évek végén elérte a 67 százalékos csúcsot. Japánban az arány emelkedett, mivel egyre több nő lépett be a munkaerőpiacra. Németországban kismértékben csökkent a lakosság elöregedésével. Ezek a különbségek a kultúrát, a politikát és a demográfiai adatokat tükrözik.

Amikor a munkaerő zsugorodik, a vállalkozások nehezen tudják betölteni a megüresedett álláshelyeket. A bérek emelkednek, ami táplálhatja az inflációt. Amikor a növekedés gyorsabb, mint a munkahelyteremtés, a munkanélküliség is megnő. A döntéshozók mind a munkanélküliségi rátát, mind az aktivitási rátát figyelik, mert a csökkenő munkanélküliségi ráta félrevezető lehet, ha az emberek egyszerűen felhagytak a munkakereséssel, és teljesen kiestek a munkaerőpiacról.

Kit számítanak

• Foglalkoztatott munkavállalók, teljes vagy részmunkaidőben
• Munkanélküliek aktívan keresnek állást
• Nem számítva: nyugdíjasok, diákok, háztartásbeliek, elkedvetlenedett munkavállalók
• Részvételi arány: a munkaerő osztva a munkaképes korú népességgel